Az orkánszerű szél két, jóakarattal kétszemélyesnek mondható sátrat cibál a Kossuth Lajos téren. Ötven méterre az Országház VI-os kapujától. Együtt demonstrál itt a Magyar Október Párt immár március 21. óta a még csak párttá szerveződő Fiatal Magyar Optimistákkal. A komfortosan kialakított körletet 56-os zászló s különböző feliratok gazdagítják. „Csaló választás", „Cirkusz", „Kerekasztal helyett terített asztal", “A Magyar Október Párt a jólét pártja". Utóbbi tényközlés némileg kétségbe vonható, bár azt meg kell adni, hogy a Magyar Október Párt jól tartja előretolt embereit. Így például Rostás Sándor - tudom meg Gerő Mihály 41 éves elektrikustól, akit a kommunizmus juttatott ide - napi ötszáz forint ellátmányt kapott, hogy hajléktalanként a Parlament előtt sátorozzon.

— A kolléga jelenleg a rendőrségen, előzetes letartóztatásban van - mondja a magát papírgyűjtögetésből fenntartó férfiú. — Úgy próbálják ugyanis beállítani a dolgot, hogy a március 10-i Fradi-mérkőzésen, ami Vácott volt, ő kezdeményezte a balhét. De amikor ez történt, ha igaz egyáltalán, akkor még Rostás nem volt párttag, csak szimpatizáns. Vagyis szerintem ez machináció, bárki áll is a háta mögött, így akarják bemocskolni a pártunkat.

— Egyébként — folytatja Gerő Mihály — jelenleg fegyverszünet van, nem macerálnak minket a rendőrök. Még március 22-én széttépték az egyik sátrat, azóta viszonylag jól megvagyunk.

Szükség is Iesz a tartós megbékélésre, mert hiszen az Október Párt rekordjavításra készül, terveik szerint ugyanis még négy évig szándékoznak sátorozni a parlament előtt, amíg új demokratikus választás nem lesz.

— Miért van az — kérdezem —, hogy az önök pártja egyetlen más párttal nem rokonszenvez?

— Azért, mert a kis pártokat kiszorították az országlásból, s mi addig nem mozdulunk innen, amíg be nem bizonyosodik, hogy igazunk van. Annak ellenére, hogy a jelenlegi új uralkodó pártok megalkuvó módon átmentik a hatalmat, miután beférkőztek soraikba a kommunisták.

Szemüveges, farmerdzsekis, didergő kissrác próbál megszólalni, de mindig lehurrogják Azzal, hogy nem is tagja a pártnak. A 14 éves Bogád Zoltán azonban csak erősködik, hogy őt bizony még tavaly október 21-én vette fel soraiba korkedvezménnyel a Magyar Október Párt. Tagsági igazolványa is van, ha akarom, megmutatja. Véletlenül adódott úgy, hogy szót válthattam Krassó György pártvezérrel, aki megerősítette Zoltán állítását, s még azt is mondta, nagyon képzett fiú. Így aztán nincs akadálya, hogy megkérdezzem tőle: miért pont ebbe a pártba kérte idő előtt a felvételét?

— Nekem valamennyi párt közül ez a legszimpatikusabb, mert eléggé radikális. Úgy értem, olyan akciókat szervez, amelyek tetszenek nekem.

— Mondanál legalább egyet ezek közül?

— Például augusztus 20-án egy népszínművet mutattunk be a Petőfi Csarnok előtt, amiről a sajtó azóta sem írt. A lényeg az, hogy én is kaptam egy szerepet.

— Mit alakítottál?

— Én voltam az életszínvonal. Időnként egy gumibottal a fejemre csaptak és akkor lejjebb csúsztam a létrán. Egyébként Csepelre járok általánosba, hetedikes vagyok.

— Mennyi időt töltesz a Parlament előtt?

— Ha tudok, mindig itt vagyok.

— Itt is alszol a sátorban?

— Csak ritkán.

— És azt tudod, hogy most éppen mire készül a pártod?

— Azt konkrétan nem tudom, de az az úr, akivel az előbb beszélt, nem magyarázta el jól, hogy miért volt csaló a választás.

— Hát miért?

— Azért, mert az úgynevezett nagy pártok elfogadták a jelenlegi választási törvényt. Márpedig ez sérti az Alkotmány 71. paragrafusát, amely kimondja a választások titkosságát. Továbbá egy demokratikus országban ajánlási rendszer van, ami azt jelenti, hogy minden választópolgár több pártot is támogathat. Magyarországon ez nem így van. Ezért ami eddig történt, az szerintem csupán előválasztás volt. Ami pedig azt illeti, hogy a választási törvény azért lett ilyen, hogy a kis pártokat sújtsa, ez hamis érvelés. Mert az, hogy egy párt kicsi vagy nagy, az a választásokon dől el.

— Mit tartasz, a négyszázalékos határról?

— Ez aztán végképp nem demokratikus. A Magyar Október Párt egész biztos, hogy megkapta volna a négy százalékot, ha indulni tud előfeltételek nélkül a választáson. Vagyis ha a törvény nem köti a jelöltállítást hétszázötven kopogtatócédula összegyűjtéséhez. Különben az országból több mint tízezer cédula érkezett a címünkre, s csak azért lett érvénytelen, mert nem egy helyről érkezett. Ezért lett aztán mind elhamvasztva.

— Mondd, Zoltán, mi szeretnél lenni?

— Nyomdász.

— S akkor majd nyilván az Október Párt kiadványait fogod megjelentetni...

— Elképzelhető.

— A szüleid mit szólnak a korkedvezményes párttagságodhoz?

— Örülnek neki, ugyanis mind a ketten tagjai a pártnak. Ők elmentek az első fordulóban szavazni, de elhozták a szavazólapjukat.

— Azokból is nyilván hamu lett...

— Nem, elrakták emlékbe. Különben a Magyar Október Párt az ajánlási szelvényeket égette el és nem a szavazólapokat. Ha esetleg az úr ezzel nem lenne tisztában...

— Voltál már a Parlamentben?

— Nem én.

— Nem is vagy kíváncsi, milyen lehet belülről?

— Nem. Szerintem nem veszítettem semmit azzal, hogy nem voltam még bent...

— Azért az mégiscsak nagy önmegtartóztatásra vall, hogy itt vagy naphosszat karnyújtásnyira az ország házától, s nem vagy rá egyáltalán kíváncsi. Végül is maga az épület nem érdekel, vagy amit csinálnak benne?

— Egyik sem érdekel.

— Akkor meg miért pont itt lófrálsz és osztogatod a párt szóróanyagát?

— Jó kérdés. Hát azért mert az új kormány itt lesz majd.

— Mi gondolsz készíti már a pártod azt a petíciót, amelyet eljuttattok majd a hamarosan összeülő Országgyűléshez?

— Erről nem tudok. De az, gondolom, éppen elég petíció, hogy a képviselők majd minden egyes alkalommal itt mennek el közvetlenül mellettünk, és látják ezt a demonstrációt.

/kertész/

[Megjelent a 424 1990/16. számában.]

0
0
0
s2sdefault