A radikálisok értesítője a közelmúltban adta hírül, hogy Olivier Dupuis és néhány társa népszavazást javasolnak Magyarországnak. Ennek tárgya: kezdeményezzük az Európai Egyesült Államokat létrehozó összeurópai alkotmányozó gyűlést!
Az értesítő következő száma egy petíció aláírásgyűjtő ívét tartalmazta. Ez — többek között — arra szólítaná fel a parlamentet, illetve kormányt, hogy forduljon csatlakozási kérelemmel a (létező) Európai Közösséghez. Aki mindkettőt olvasta, elgondolkodhat: hová jut világ, ha már a radikálisok is alább adják. A „miért?" miatt kerestem fel Lensi Massimot, a Radikális Párt szövetségi tanácsosát, a budapesti iroda képviselőjét.

— Kik azok a radikálisok és mit akarnak?

— A Radikális Párt transznacionális és transzpartikus. Azaz nemzetek és pártok feletti párt. Ez nem keverendő össze az intemacionalistával. Míg azoknál a nemzeti intézmények kapcsolódnak össze valamilyen formában, addig mi fölülkerekedünk a nemzeti határokon. Ember és ember között teremtünk közvetlen kapcsolatot. A mi tagjainak a „határok fölött" alkotnak egy nagy közösséget. Magyar, olasz, portugál ugyanannak a szervezetnek a tagja, és ugyanolyan jogai vannak.

— Ez nagyon szép eszme...

— Ez nem valami kitaláció. Nem azért csináljuk, mert szép. Azok a problémák, amelyekkel nap nap után találkozunk — környezetszennyezés, munkanélküliség, nacionalizmus —, az egyes országok megoldási kísérletei ellenére nemhogy csökkennek, hanem súlyosbodnak. Természetüknél fogva egyszerűen megoldhatatlanok nemzeti keretek között. Ezért célunk egy olyan új európai közösséget létrehozni, ahol a nemzetekfeletti problémák megoldására nemzetekfeletti eszközök állnak rendelkezésre. A nemzeti keretekbe való beszorítottság megköti a kezünket, és elmérgesíti a problémákat. Például az Erdélyben most történőkről mi azt gondoljuk, hogy az ottani magyarság sokkal kevésbé érezne magát kisebbségnek, ha nem Románia egyik kisebbsége lenne, hanem egy európai közösségben élő kisebbség.

— Ezek a problémák, de az ideológiáról nem mondasz semmit. Mondjuk — összevetve egy ismertebb társasággal — miben különböztök ti radikálisok az anarchistáktól?

— Ami pártunknak nincs ideológiája. Tagja lehet kommunista, anarchista, muzulmán, liberális éppúgy, ahogy egy jobboldali. Csak az a fő, hogy a megjelölt problémát meg akarja oldani. Ha ebben egyetértünk, bármilyen szervezet tagja, lehet egyúttal radikális is.

— Az ideológiasemlegesség túlzottan is nyitva hagyja a „hogyan?"-t. Milyen elsőbbségek szerint láttok a problémamegoldáshoz?

— Egyetlen kikötés van: az alkalmazott eszköz legyen erőszakmentes. Ebben Gandhit követjük.

- Itt? Magyarországon? Egyáltalán mit keres ez a párt egy olyan Közép- és Kelet-Európában, ahol mostanában az antikommunizmust leszámítva a nacionalizmus látszik az egyetlen hatásos politikaformálónak?

— Éppen azért vagyunk itt, hogy megtörjük a nacionalizmus látható erősödését. Hogy ne legyenek harcok, polgárháborúk, halottak. Ezért akarunk az értelmiségiektől, a parlamenti képviselőktől elindulva és velük együtt egy új általános közvéleményt kialakítani. Ami támogatja az új Európát, és elutasítja a nacionalizmust.

- Ebben milyen érdekekre támaszkodhattok? Egyáltalán kire, mire számítasz?

- Naponta kapunk kicsi, biztató jeleket. Az a kérdőív is, amit értelmiségieknek, politikusoknak, újságíróknak küldtünk el, azt jelzi, hogy az emberek aggódnak, el akarják kerülni a most formálódó nacionalista veszélyt. Ehhez kínáljuk mi politikai megoldásként az új Európa létrehozását.

- Megnyugtató, hogy az értelmiségiek egy része fogékony e gondolatra, de általában nem az értelmiségiek tömegei hajtják végre a pogromokat...

- Ezért gondoljuk, hogy most a legfontosabb feladatunk üzenetekkel, információkkal alakítani az emberek - a tömeg - gondolkodásmódját.

- Éppen ennek - a gondolkodásra, állásfoglalásra kényszerítésnek - lehetett volna egyik módja a korábban javasolt népszavazás. Ehelyett most már csak petícióról beszéltek, ami - az előzővel szemben - csak szűk körű részvételt tesz szükségessé.

- Ez a petíció tulajdonképpen egy szonda a népszavazás előkészítésében. Felmérjük a lehetőségeinket.

- Akkor is visszalépés. Ez így nem valami radikális eljárás...

- Kicsik vagyunk egy népszavazás megszervezéséhez. Most épp azt keressük, miként érhetjük el, hogy az emberek, majd a parlament és a politikai pártok kezet adjanak és segítsenek bennünket.

- Ma Magyarországnak éppen az az egyik tragédiája, hogy túl sok minden csak pártkeretekben működik. Ha ezt a feladatot is ennek a körnek szánjátok, s beszorítjátok a parlamentbe, akkor az embereknek ehhez se lesz semmi közük.

— Nem arról van szó, hogy a parlamentnek kell foglalkoznia ezzel. Az embereknek kell arra kényszerítenie a parlamentet, hogy az foglalkozzon vele.

— A petícióból éppen az maradt ki — ami az előző javaslatban még megvolt —, hogy összeurópai alkotmányozó gyűlés kell, mely teljesen új kereteket szab Európának.

- Mint mondtam, ez a petíció csak ez első lépés. Utána, majd a népszavazásnál kell azt a kérdést feltenni. Most Kelet-Európában azon dolgozunk, hogy az országok lépjenek be az Európai Közösségbe, nyugaton viszont azért, hogy ez az Európai Közösség változzon meg. Alakuljon olyan Európává, ahol már nincsenek határok, egyetlen pénznem van, s egyetlen közös parlament dönt a nemzeti méretekben megoldhatatlan problémákról.

- Úgy gondolom, ez a petíció - mint első lépés - akár ki is húzhatja a talajt a második lépés alól. A sima csatlakozást emlegetni túlzottan is lenyugtató lehet. Ezt az országot legalább egy bő esztendeje mindenki azzal eteti, hogy ha bármilyen feltételekkel is, de sikerül betagozódnia „Európába", a nyugat majd kihúzza jelenlegi helyzetéből.

- Nem húzná ki. Tudom, ezt nem könnyű megmagyarázni az embereknek, de megpróbáljuk. Ha Magyarország a mai gazdaságával lépne be a mai Európai Közösségbe, akkor csak az együttműködés perifériájára és a sokkal erősebb gazdaságú országok ellenőrzése alá kerülne.

- Gyenge érv ez egy olyan országban, ahol azt szokták mondani: „szeretnék én abból a nyugat-európai munkanélküli-segélyből élni..."

- Aki már próbálta, másképp gondolja... Azt kell belátni, hogy a mai Európai Közösség politikai téren nem sokat tehet. Nagyon kevés kérdésben hoz, mint közösség, határozatot. Így azokkal a problémákkal szemben, amelyekkel a nemzeti parlamentek nem tudnak mit kezdeni, maga is tehetetlen. Ez kifejezetten rossz azoknak az országoknak, ahol a nemzeti határokat átlépő problémák erősödőben vannak.

- Abban sem látszik tiszta érdekeltség, hogy a nyugat miért borítaná fel a kialakult játékszabályokat? Gazdaságilag jól áll, a válságait is elmenedzseli valahogy. Ráadásul Európa másik feléről folyamatosan azt hallhatja: „nagyon jók vagytok, mi is hozzátok szeretnénk hasonlítani".

- Ezt másképp látjuk. Mi kicsit másképp húzzuk meg Európa határait is...

- Hol a vége nálatok?

- Afrikában, Burkina Fasónál... talán. Esetleg Tibetnél?... A másik, hogy a nyugati gazdaság jó állapota is nagyon viszonylagos. Ott vannak például az olyan nagy gazdasági hatalmak, mint az Olivetti vagy a Fiat. Ezek elnyomják a kisebbeket, uralmi helyzetben vannak. A nemzeti parlamentek már régen nem képesek kordában tartani a ténykedésüket. A következő, ami miatt a nyugat sem lehet olyan elégedett, azok az olyan súlyos megoldatlan társadalmi problémák, mint a környezetszennyezés.

- De a nyugat szántára éppen fejlesztési forrást, saját problémái könnyebb megoldását jelentheti, ha nem egyenrangú Európa-alkotóként áll össze a keletiek, hanem betagozza azokat a maga gyarmati övezetébe.

- Éppen azért, mert ezek a problémák nem tisztelik a határokat, senkinek sem jó, ha túl nagyok a különbségek. A kelet szennyét a szelek nyugatra is elviszik... Nekünk a kisembereknek kell megmagyaráznunk az igazunkat. Az nem érdekes, hogy az Olivettinek vagy a Fiatnak ez jó-e vagy sem.

- Igen ám, de az említett kisember még jó esetben is csak azt a nemzeti kormányt tudja befolyásolni, amin a Fiat méretű urak már rég túlnőttek.

- Ezért kell a nemzeti parlamenteket ráébresztenünk felelősségükre. S tulajdonképpen ezért kell megteremtenünk az Európai Egyesült Államok Parlamentjét, ahova a kisemberek elküldhetik a képviselőiket. Ez a parlament nem 18 nemzeti parlament összessége, az ereje sem csupán annyi. Ennek a hatalma már összemérhető a megoldandó feladataival. Törvényeit már akkora területen érvényesítheti, amekkorán a problémák előállnak. Azaz nem eleve esélytelen.

Katona József

(Megjelent a 424 1990/18. számában.]

0
0
0
s2sdefault